Augusztus
Zelk Zoltán: Vakáció
Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán,
vagy a pusztára?
Folyópartra,
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?
Lepkét fogjunk,
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak hegyet másszunk?
Akár erdő
akár folyó,
Gyönyörű a
vakáció!
Lóg a lába, lóga
nincsen semmi dóga
mer' ha dóga vóna,
a lába sem lógna!
Sétálunk, sétálunk,
egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!
Sárgarépa ez a busz, csont a vezetője,
petrezselyem kalauz kiabál belőle!
Karfiol Karcsi, Karalábé Klári,
Levesváros, végállomás!
Tessék már kiszállni!
Ziki-zaka zakatol,
ez a vonat valahol,
én vagyok a vasutas,
te meg legyél az utas!
S-sz beh sok súly! (nagyon lassan)
Meg se mozdul! (megállva)
Friss szenet ha bekapok:
messze, messze szaladok, szaladok... (egyre gyorsabban)
Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára,
kanizsai, kanizsai állomásra,
elől ül a masiniszta,
hátul meg a Kovács Zsuzsi irányítja.
(a vonatozó sort záró gyermek nevét mondjuk, helyet cserélve folytatódhat az utazás)
Megy a vonat zakatol, zakatol,
várnak reád valahol, valahol,
fut a kerék dübörög, dübörög,
lesz még mára örömöd, örömöd,
futó felhő elmarad, elmarad,
elhagytuk a madarat, madarat,
meg sem állunk hazáig, hazáig,
kicsi falunk tornyáig, tornyáig.
Volt egyszer egy dinnyeföld,
dinnyeföldön dinnye nőtt.
Egy sem piros, egy sem zöld,
csupa sárga volt a föld!
Mentovics Éva: Ribizli
Szúrós bokor ágán terem,
fürtjén sok a parányi szem.
Piroslanak ott csokorban,
s virítanak a bokorban.
Piros alma csüng a fán,
szakítsd le, te szép leány!
Leszakítom, megeszem,
mert az almát szeretem.
Alma, alma
piros alma,
odafönn a fán,
ha elérném,
nem kímélném,
leszakítanám.
De elérnem
nincs reményem.
Várom, hogy a szél
azt az almát,
piros almát
lefújja elém.
Weöres Sándor: Kert
Saláta - uborka
terem a kis udvarba.
Méz-körte, vaj-alma
terem a hegyoldalba.
Gyere tartsad kicsi sapkád,
adok érett, piros almát.
Gyere tartsad kicsi kendőd,
adok édes, puha szőlőt.
Hull a szilva a fáról,
most jöttem a tanyáról.
Ej haj, ruca, ruca
kukorica derce.Egyik ága lehajlott,
az én rózsám elhagyott.
Ej haj, ruca, ruca
kukorica derce.Kis kalapom fekete,
páva tolla van benne.
Ej haj, ruca, ruca
kukorica derce.
Kicsi orr, kicsi száj,
keretezi kerek áll,
kupolája homlok.
Piros arc, piros nyár,
Áfonyakék szembogár,
a pillái lombok.
Áspis, kerekes, (tenyerébe karikát rajzolunk)
Útifüves, leveles, (négylevelű lóherét rajzolunk)
Bíbola, bíbola, (tenyerét megsimítjuk kézfejünkkel)
Pacs, pacs, pacs. (belecsapunk ritmusra)
Gazdag Erzsi: Hol van a nyár?
Kati, kató, katibogár,
mondd meg nekem: hol van a nyár?
Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,
nádirigó víg sípjában,
patak csobogó fodrában,
búzavirág kék szemében,
ezüsthalak pikkelyében.
Ott trilláz a réti fűben,
egy kis tücsökhegedűben.
Göncölszekér rúdja mellett
csillagökröket terelget.
Akinek a szeme kék,
takarója a nagy ég.
Akinek a szeme zöld,
puszta ágyat vet a föld.
Akinek meg barna,
eledele alma.
Akinek meg fekete,
liliom a tenyere!
A sámsoni piacon,
Almát árul egy asszony.
Gyere pajtás, vegyük meg,
Ketten vagyunk, együk meg!
Dundi dongó lépeget,
Ide-oda nézeget.
Ide lép, oda lép,
Virágporon mézen él.
Egy hegy megy, szembe jön egy másik hegy.
Én is hegy, te is hegy,
Nekünk ugyan egyre megy.
Ez a lábam, ez, ez, ez,
Jobban járja, mint emez.
Vigyázz lábam, jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz.
Egyedem, begyedem tengertánc
Hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
Csak egy falat kenyeret.
Szíl, szál, szalmaszál,
Ecki, becki, tengerecki Pál.
Kár, kár, Varjú Pál!
megmondtam, hogy ne pipálj!
Kár, kár, kár,
elmúlt már a nyár!
Kár, kár, kár,
hordd el magad csúnya madár!
